Hogyan válasszunk gitáreffektet?
TIPP A KEZDŐK SZÁMÁRA:
A legkedveltebb és leggyakrabban használt effektek a világon a Distortion típusú dobozok. Ezek az effektek torzítják az elektromos gitár hangját, a gitár így úgy hangzik, mint ahogy ezt a keményebb rock és metál műfajokból ismerik. A nem torzított elektromos gitár ugyanis tulajdonképpen azonos hangzással rendelkezik majd, mint az akusztikus gitár.Szükség esetén szakértőink segíteni tudnak a választásnál a +36 18 089 562 telefonszámon (Hé-Pé 10:00-17:00) vagy a e-mail címen.
- 1 - Potméter az effektek beállításához
- 2 - Konnektor hálózati adapterhez
- 3 - Gitár bemenet
- 4 - Főkapcsoló
- 5 - Erősítő kimenet
A gitáreffektek alapvető felosztása:
Az Overdrive típusú effektek stimulálják az elektroncsöves erősítő „felébresztését”. Az elektromos gitár hangja ezt követően jellegzetesen „rekedtes” és „piszkos”. Az Overdrive-t először a 60-as években kezdték tömegesen használni a zenében.
A Distortion egyszerűen úgy jellemezhető, mint a torzítás egy következő fokozata. Az Overdrive-val szemben a Distortion még agresszívabb, hosszabb az utózengése, és abszolút jellemzően megtalálják azt valamennyi metál műfajban.
A Hangkiegyenlítőt biztosan ismerik a hi-fi lejátszókban, stb. Bizonyos frekvenciák - mint például a basszusok, középhangok és magashangok - felerősítésére vagy éppen gyengítésére használják. Ezek az effektek felerősítik/legyengítik a frekvenciát az adott sávban körülbelül +- 12 - 20 decibellel.
A Phaser típusú effektek módosítják a hangerősséget az adott frekvenciasávban, és egyúttal az eredeti jelhez annak fázis szempontból eltolt másolatát adják hozzá. A gyakorlatban úgy néz ki, mintha a Phaser lélegezne.
A legrégebbi effektek közé tartozik a Tremoló. Az egyszerű műszaki kivitelezésnek köszönhetően gyakran építették be olyan hangosító berendezésekbe mint a Vox vagy a Fender. A jel rendszeresen ismétlődő felerősítésére és ismételt legyengítésére használják, amelynek gyorsasága is módosítható. Megfelelő beállítás mellett elérjük, hogy szép, hintázó és szinte ketyegő effektet kapunk, és emellett nem változik a hang végső jellege vagy magassága.
A 70-es évek második felétől megjelentek olyan modulációs effektek mint a Chorus, a digitális Echo és elsősorban a Reverb. Az egyik leggyakrabban használt effektekről van szó, amelyek nagyon gyakran az eredeti gitár hangosító berendezések részét képezik a gyártótól. A hangnak teret adnak (a paraméterek beállítása alapján), kezdve a kis helyiséggel egészen a nagy csarnoknak megfelelő visszhanghatásig.
A Chorus igyekszik imitálni több hangszer együttes unisono játékát oly módon, hogy elosztja a jelet, és ezt követően az eredetihez visszakever továbbiakat (enyhén módosítottakat). Elsősorban, ha a tiszta (nem torzított) gitárhoz adják hozzá, a Chorus nagyobb terjedelemmel és gazdagsággal ruházza fel a hangot. A Chorus leginkább sztereóba csatlakoztatva mutatkozik meg, de a mono csatlakozásnál is jó az eredmény.
Az 50-es években fedezték fel az egyik első Delay-t, és a 70-es évek második felében az EHX cég bemutatta a híres Delay Memory Man-t. Elvileg a Delay egy visszhangot hoz létre, amely az effekt beállítása alapján visszatér és ismétlődik. Az ismételt hang az Ön által játszott eredeti hang pontos másolata, amikor is minden egyes ismétléssel csökken a visszhang hangereje.
A gitárosok gyakran „kuruttyolónak” is nevezik a Wah-wah effektet. Gyakran ugyanis jellegzetes kuruttyoló hangot ad ki, amely az effekt pedálra való lépéskor keletkezik (ez rendszerint a részét képezi).
Ez az effekt típus nagyon kedvelt, főként a szóló akusztikus vagy elektromos gitárosok körében. A Looper ugyanis lehetővé teszi a gitárjáték „hurokba fogását” és annak lejátszását, amilyen hosszan csak szeretné. Ez azt jelenti, hogy elindítja a Looper-t, lejátszik valamilyen gitáralapot, a Looper pedig ezt fogja játszani körbe-körbe. Ebben a hurokba ezt követően melódiát játszhat be, énekelhet, stb.
